"Egy illúzió nemcsak haladék, hanem vigasz is, hogy tovább lehessen élni." (Bolyongó)

Örkény István így fogalmazott az örökérvényű Kulcskeresők kapcsán egy interjúban: „A Kulcskeresők minden szereplőjének, ahogy már szokás, van neve, csak a Bolyongónak nincs neve, se lakcíme, se mestersége. Ő a semmiből jön, és a semmibe megy. Ő a mi álmodni tudásunk. Még a magyar szóhasználat is őt bizonyítja, mi ugyanis az életet elviseljük, de az álmokat – így mondjuk – kergetjük. És nem elkergetjük ám, sőt, futunk, hogy utolérjük őket, hogy beléjük csimpaszkodhassunk, a bolondítónkba, a megmentőnkbe, a jobb jövőt ígérőnkbe – az összes Fórisok a maguk Bolyongójába.”

Történet:
Fórisék új lakásba költöznek. Dobozokban a tárgyaik, az életük. Teljes a felfordulás. Minden szanaszét. Nelli, Flóris felesége a bevásárlásból tér haza, próbál úrrá lenni a káoszon, közben ideges azért is, hogy férje, aki pilóta, vajon hogyan és hova szállt le utasszállító repülőgépével. Az új lakásban váratlanul megjelennek az új szomszédok, aztán megjön Fórisék lánya is, Katinka, és beállít egy különös jótevő, a Bolyongó. Együtt várják, hogy Flóris hazaérkezzen. Meg is érkezik. Közben eltűnik a lakáskulcs, a bejárati ajtó pedig egyszer nyílik, máskor nem. „Ide bejönni lehet, de kimenni nem.”
Örkény komédiája sírnivalóan mulatságos. Sziporkázóan elgondolkodtató.