A Jézus Krisztus Szupersztárt 1971-ben mutatták be először New York-ban, majd egy évvel később már Londonban hódított. Magyarországon először 1972-ben, a Műszaki Egyetemen állították színpadra a Miklós Tibor által fordított magyar változatot, de a darabot akkor betiltották. A Rock Színház 1986-ban vitte színre, kirobbanó sikerrel. Azóta több helyen is játszották, a Madách Színházban most láthatja először a közönség.
Interjú Szirtes Tamás rendezővel, Serbán Attila és Polyák Lilla színművészekkel.

A rendező: Szirtes Tamás

 Szirtes Tamás: - Ezt a darabot mindig szerettem volna megrendezni. Meghatározó élmény volt számomra az 1973-ban készült film. Emlékszem, az Amerikai Nagykövetségen rendeztek vetítést, ahova még odamenni is kockázatos volt, de annyira izgatott a film, hogy mégis megnéztem. Ott láttam először és ámulatba ejtett, hogy a rock műfaja mi mindenre képes. A rock nemcsak indulat, keménység, ritmus, hanem drámai nyelv is. Egy ilyen műnek meg kell érnie a színházi pillanatra. A Madách Színházban most van egy olyan fiatal, dinamikus társaság, ráadásul hármas szereposztásban, akikkel azon a színvonalon tudjuk előadni a Jézus Krisztus Szupersztárt, ami ennek a darabnak jár. Bonyolult ének és táncfeladatokat kell megoldani, azon kívül a drámai színészetnek is magas fokon kell megfelelni.

- A külföldi zenés darabok színpadra állításáig hosszú út vezet. Mi az, amin lehet változtatni?

Sz. T.: -Ezt a darabot két éve készítjük elő. A döntéstől a bemutatóig egy év, de a teljes előkészület ennél lényegesen hosszabb volt. A zenés darabok zenéjén és szövegén nem lehet változtatni. A rendezői megvalósítás – erre a beleegyezést Webbertől és más szerzőktől mindig megkapom – teljes egészében szabad. Ami a színpadon látható, a saját elképzeléseink alapján áll össze. A szöveghez és a kottához viszont ragaszkodni kell. Az eredeti szöveget is a szöveghűség jegyében fordíttattuk újra, mert nagyon sok költői szabadsággal élt a régi verzió. Azt kértem Miklós Tibortól, hogy a legpontosabban adja vissza azt, ami Tim Rice eredetije, mert az egy rendkívül tömény és drámai szöveg.

 -Mi volt a rendezői koncepció?

Sz. T.: - Mintha egy shakespeari darabról lenne szó, az emberi viszonylatok minél mélyebb kielemzése, kidolgozása és bemutatása. Nagyon izgatott a Jézus-Júdás viszony, Júdás egész története. Ez egy modern pszichológiai történet: két fiatalember együtt indul, közösen vezet egy mozgalmat és azután Jézus, a karizmatikusabb, elszáguld, példaképpé válik. Júdásból, az egykori egyenlőből most egy javíthatatlan második lesz: nem bírja a lemaradást, a mellőzöttséget és elkezd benne munkálódni az indulat, a féltékenység. Mégis, az utolsó pillanatig sem adja fel a Jézus iránti szeretetét és rajongását. Az árulás pillanatában is vele van és azt hiszi, hogy jót tesz neki.

- Mi volt a rendezői munka legnehezebb része?

Sz. T.: - Végigcsinálni és kitartani az eredeti elképzelés mellett és addig küzdeni, amíg sikerül ennek a megvalósítása.

Jelenet az előadásból

- Júdás szerepét már nem először játszod színpadon. Mennyiben volt más a felkészülés, a próbafolyamat? Mit jelent számodra most a szerep?

Serbán Attila: - Teljesen más, megerőltetőbb, mint a Musical Színház előadása, de azt is nagyon szerettem. Itt új szövegek íródtak a darabhoz, melyet teljes mértékben át kellett tanulnom, át kellett formálnom. Nem annyira költői, viszont kifejezőbb, szárazabb és egyben sokkal érzelemdúsabb. Kemény próbafolyamat áll mögöttem. A szerep énekelhetősége harminc-negyven százalékkal nehezebb lett. Sajnos az első másfél hónapban felső légúti betegséggel küszködtem, amit nagyon nehéz volt kihevernem. Most már úgy érzem, hogy egészséges vagyok és szépen építkezik a szerep. Folyamatosan formáljuk Szirtes tanár úrral, mindig vannak új ötletek. A színpadon derül ki, hogy miből kell visszavenni, mihez kell még hozzátenni. A szerep fantasztikus, óriási kihívás és nagyon örülök, hogy egy olyan rendezésben játszhatom, amiben nem egy egysíkú Júdást fognak látni az emberek, hanem egy emberi Júdást, aki szereti Jézust, vele akar tartani, de valamilyen szinten, eszköz lesz ebben a történetben. A legnagyobb tragédiája az, hogy nem tud ezen sem segíteni, sem változtatni és örökké fennmarad a kérdés, hogy ennek miért kellett így történnie.

Serbán Attila, Feke Pál

- A főbb szerepeket hármas szereposztásban láthatjuk, de egy szerepen belül a három színész eltérő karakterű. Mennyire kaptatok szabad kezet a saját elképzelésetek megvalósítására?

 S.A.: - A Tanár úr remek rendező és ember, mert nagy vonalakban van elképzelése a karakterről, de minden egyes embernek meghagyja a játékot, mindenkinek magából, a saját személyiségéből, érzelmeiből kell felépítenie a karaktert. Természetesen vannak olyan pontok, amelyekhez ragaszkodnunk kell, de egy szerepben nem akar sablonként, egy emberként láttatni három különböző színészt.

- A szerepformálás tanulási folyamat is egyben. Mi az, amire rájöttél, amiben fejlődtél?

 S.A.: - Azt tanultam meg, hogy mennyire gyarló és sebezhető tud lenni az ember. A szerep összetettsége miatt a színészi oldal megformálása az énekkel együtt borzasztóan kemény feladat. Talán közhely, de ez a musical irodalom egyik legnehezebb szerepe. Itt nem csupán énekelni kell, hanem hatalmas vívódásokat kell megélni: ebben lehet Jézus felé féltékenység, féltés, harag, düh, bármi. Mindezeket pici jelenetekben, néhány sorban, dalban megformálni nem könnyű, de szeretem a kihívásokat és úgy érzem, hogy ebben a szerepben még tovább tudok fejlődni.

 - Szeretnéd eljátszani Jézus szerepét is?

S.A.: - Igen, nagyon szeretném. Hangfajilag magam inkább Jézusnak, mint Júdásnak tartom, de néha egyedül vagyok ezzel a gondolattal. Eddig mindenki Júdást akart velem játszatni, nyilván azért, mert van bennem tűz, energia. Örülök, hogy Júdást játszhatom, mert szerintem ez a nehezebbik oldala a darabnak. Jézus is egy borzasztóan nehéz szerep színészileg, a finomságait tekintve, de énekeltem már mindkettőt és az nekem egy fokkal könnyebb volt.

- Milyen évad vár rád?

 S.A.: - Minden, ami a Madách Színházhoz köt: A Producerek, a Spamalot, a József, a Jézus Krisztus Szupersztár. Valentin napi koncertre is készülünk, szerelmes dalokkal. Játszom az Avenue Q darabban a Centrál Színházban, vannak nyári produkciók és néhány Queen-nel kapcsolatos munka. Nemrég megjelent egy nagylemezem, amit jól fogadtak és szeretnék minél többet koncertezni is.

Jelenet az előadásból

Mária Magdolna szerepében: Polyák Lilla

- Úgy tudom, nem először játszod Mária Magdolna szerepét…

Polyák Lilla: -Így van, több mint tíz éve játszottam Pécset, amelyben Zsolt, a férjem volt Jézus. A kettőt nem is hasonlítgatom. Attól, hogy egy teljesen más díszletben, más kollégákkal, szöveggel kell elővezetnünk a darabot, tulajdonképpen nem maradt más, ami hasonlít, mint a zene. Az eltelt idő elég volt ahhoz, hogy úgy éljem meg, mintha új szerep lenne.

 - Okoztak nehézséget az új szövegek?

 P.L.: - Viszonylag gyorsan tanulok, nulláról elsajátítani egy szöveget nem okoz akkora gondot. Így, hogy annyira régóta bennem van a régi, sokkal nehezebb. Most már megszerettük az új szövegeket. Eleinte kicsit kopogósabbnak, szárazabbnak tűntek, de a próbaidőszak alatt megértettük, hogy ez miért fontos, miért van rá szükség. Így veszített kicsit a lírájából, viszont sokat hozzáad a darab nyersességéhez.

Polyák Lilla

P.L.: - Ő az, aki harmóniát visz a darabba, ő a mérleg, a középpont, akinek a konfliktust meg kell próbálni kiegyensúlyozni és elsimítani. Ez végül nem sikerül, túl nagy feladat számára. Szembesülnie kell azzal, hogy itt a nő és a szerető nem elég hozzá, hogy egy megmásíthatatlan, sorsszerű dolgot megváltoztasson. A másik a szerelem. Földön túli érzés, amit bárki iránt lehet érezni, lehet Isten, Jézus vagy bármely földi halandó, abból a szempontból mindegy, hogy a szerelem érzése végtelen.

 - Hármas szereposztásban játszátok Mária Magdolna szerepét. Tartotok közös megbeszéléseket, megnézitek egymást?

 P.L.: - Külön utakon járunk. A járások, színpadi irányok azok, amelyek egyformák, mert ahhoz igazodnak a többiek. Az, hogy belül mi történik, tapasztalatom szerint a próbaidőszak végére nagyon különböző lesz. Nem biztos, hogy az egyik rosszabb, mint a másik, csak mindenki megpróbálja saját arcára formálni a karaktert. Természetesen a premiereken vagy főpróbán meg szoktam nézni a többieket.

 - A család hogyan viseli a premier előtti időszakot?

P.L.: - Ez mindig nehéz, de most különösen, mert a nagy fiam most ment iskolába, a kicsi pedig óvodába. Elég stresszes időszak, amikor elkezdődik egy ilyen „regula”. Közben hiányolnak engem otthonról. Ilyenkor lelkiismeret furdalásom van és megpróbálok mindenhol jelen lenni, megfelelni és nem mindig sikerül. Lehetetlen küldetés, mint Mária Magdolnáé. A premier után több időm jut majd rájuk. Szerencsére jól haladunk, kész leszünk a darabbal. A Tanár úrnak kellett még idő arra, hogy a vetítés egyben legyen, hogy a fények rendben legyenek, mert itt nagyon sok múlik a látványon. Különleges, vetítési technikás díszletet találtak ki, ezért mi nagyon hamar elkészültünk a szerepformálással, hogy erre maradjon elég idő. A szerepi része mindenkinek rendben van és  igyekszünk száz százalékosan teljesíteni az előadáson.

Polyák Lilla