A kétrészes darabban a végére eljutunk a csavaros hepiendig, amit nem illendő elmesélni, ám közben olyan figyelemre méltó alakításokat élvezhetünk, amelyekre érdemes szót vesztegetni. (Nem is vesztegetés!) Schneider Zoltán a bogaras Barnabé, mindig dühös valakire: hol annak a bonbonnak a gyártójára, aki figyelmetlenségből kiengedett egy zápfogat tartalmazó édességet – de meg is kapja a magáét levélben –, hol a saját fiával ordít a legkülönbözőbb indokokkal. Az ember (néző) gyanakodni kezd, hogy más eszköze nincs is. Pedig oly szép paranoiái vannak még! És Őze Áron rendezőként pompásan ki is hozza belőle az összeset…