A nyárvég legkülönlegesebb vállalkozásának tűnik Peter Weiss: Marat /Sade című drámájának munkabemutatója tizenkét színésznőre. Gergye Krisztián rendezővel beszélgettünk az előadás létrejöttéről.

Miért választottad előzetes bemutatóra a Bázist?

Mindig szerettem, amikor nem színházi közegben történik valami színházi helyzet, és utána ezzel a tapasztalattal be lehet vinni később a színházba. Úgy érzem, Zsámbék most ezt tudja nyújtani nekünk. Sokkal nagyobb lesz a darab koherenciája az őszi, színházi bemutatóra. Amúgy azért tartom fontosnak, hogy legyen munkabemutató, mert ez a Peter Weiss darab nem egy egyszerű posztmodern mű. Át kell forgatni mai nyelvre, úgy, hogy csak női szerepek vannak benne, és ezeknek a létjogosultságait, meg az egész történetet működtetni, élővé tenni, ehhez kellenek kísérletek. Most egy egyhónapos erőteljes kísérletezésen vagyunk túl. Ennek egyik fázisaként éles helyzetet kell teremtenünk, és erre lesz szuper a zsámbéki extra helyszín.

Mennyiben fog hasonlítani ez egy „Gergye előadásra” ?

Szerintem nagyon. Elolvasva többször, meghúzva, átdolgozva eszméletlen aktuális, de nem is az a lényeg, hanem, hogy másképp gondolkodni a francia forradalom érdemeiről, vagy egy forradalom lehetetlenségeiről. Ma olvasva egy kicsit poros ez a darab, illetve más a megközelítése, nagyon filozófikus, erősen férfiszövegekkel. Nagyon érződik rajta, hogy egy férfi írta, és férfiak szájába adta a gondolatait. Általában mindent megpróbálok addig facsarni, amíg az érem mindkét oldalának a keserűsége megmutatkozik. Ezért találtam ki, hogy ezek a férfidumák, párbeszédek, viták egy forradalmi tematika köré pakolva, ma Magyarországon a nők szájából hangozhatnak hitelesen. Illetve nem is a nőség a fontos, hanem a színésznők személye, az, hogy Takács Kati, mint Marki de Sade, vagy Fullajtár Andrea, mint Jean Paul Marat megszólal, és, amit képvisel. Meg az, hogy mindez egy következő pillanatban már saját magát jelenti, és nem tudjuk pontosan mikor játszik férfit vagy nőt. Az a cél, hogy az előadás megtekintése után fel se merüljön, hogy miért nők játsszák.
Szerintem szuper szereposztás lett. Azt látom a kísérletezés utolsó szakaszában, hogy telitalálatok lettek azok az emberek, akiket elképzeltem ezekre a szerepekre. Nem fennkölt, fellengzős szellemi dumák, vagy falvédő beszédek jellemzik az előadást, hanem nagyon hiteles és tétre menő kommunikáció. Ráadásul nem minden humor nélkül való.
Dívacsapat lesz, erős, fantasztikus nőkkel, a táncosnőtől a kőszínházi színésznőn át a független színésznőig, a fiatal tehetségtől az érett korosztályig sokféle nő van benne, de valahogy annyira nyitottan és szabadon tudunk egymásra figyelni.

Kik segítettek létrehozni a darabot?

Nagyon fontos előrelépés, hogy a Kultúrbrigád kft beszállt, mint producer. Sokáig kérdés volt, hogy miből finanszírozzuk, mert nyilván az NKA-nál nem nyertünk koprodukciós pályázati pénzt. Úgy néz ki, hogy az Átrium is tud segíteni, illetve a Gergye Krisztián Társulat is nyert némi pénzt. Így tudtunk bázist teremteni ennek a darabnak, amit szerintem csakis független formában érdemes létrehozni. Október végén az Átriumban lesz a bemutató.

Ezen kívül milyen lesz a következő évad?

Fut még az Aukció című szólóm, ahol egy performansz keretében festményt hozok létre, amit el is árverezek utána rögtön. Amúgy lesz pár kisebb és nagyobb történet. A Bethlen Téri Színházas sorozatomat most kicsit szüneteltetem, most nagyon sok mondanivaló belesűrűsödik a Marat/Sade-ba, viszont nagy tervem, hogy a nagy egyeztetési és anyagi nehézségek miatt nem játszott Opera amorale-t megpróbálom úgy felújítani, hogy barokkosítok még a történetet és teljes mértékben unplugged legyen. Aztán újra repertoárra tűzzük. Kicsit messzebb lesznek majd új projektek is.