- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
Milyen tervekkel jöttetek idén Zsámbékra?
Több irányból közelítettünk a munkához. Szerettünk volna nőkkel kapcsolatos előadást csinálni, női szólókkal, a száműzetés témája kapcsán, amelyre tökéletesen megfelel a Bázison a tér. Mindig foglalkoztatott bennünket a helyspecifikus performansz. Ez az, ami bennünket Zsámbékon mindig inspirált. Ráadásul az 1914-es háború századik évfordulójának a tematikájába is be lehet illeszteni. A száműzetés témából egyébként sorozatot készítünk és ennek az első része volt Goda Gáborral és az Artus-szal a Kérész Művel sorozatban a Piknik a Pulcinella hangár tetején.
Mire fűződött fel az a második történet?
Margaret Atwood: Penelopeia című könyve szolgált kiindulásként. Tehát Penelopé női szemszögből megírt története, az otthoni száműzetés az alap.
Milyen módszerrel dolgoztok a szövegből kiindulva?
Ez már sokadik olyan próbálkozásunk, amit úgy hívunk, hogy szerzői színház. Illetve Krzysztof Zilinski lengyel rendező hívja így, akivel többször dolgoztunk itt is. Azt jelenti, hogy a színészek magukból a saját történeteikből építkeznek. Művészek, érzékeny lények, úgy élnek a társadalomban, hogy összegyűjtik az általános problémákat is, és tudják közvetíteni. Négy színésznővel dolgoztunk, illetve öttel, csak az ötödik láthatatlanul van jelen. Mayer Zita, Szalay Heni, és Kemény Rozi, a Kompániából, Ferenc Kriszta az Artus-ból, az ötödik pedig Mészáros Ágnes, aki képzőművészként és indiai táncosként vett részt a munkában.
Hogyan zajlanak a próbák?
Mindenkinek van ugye a saját témája, ami a helyzetéből adódik, ahol, és ahogy él. Aztán ezt megpróbálja megfogalmazni etűdökön, „színházi haikukon” keresztül, majd arcot talál a karakterének. Amikor mindez megvan, akkor felépít egy kvázi életet a színpadon.
Mi a rendező feladata?
Hogy olyan keretet találjak ennek az egésznek, ahol a megszülető karakterek kapcsolódhatnak egymáshoz. A figyelem köreinek a megteremetése, amiben meg tudnak születni a színpadi lények. A színház az átváltozás művészete, más alakban kell megszületni a színpadon.
Mitől függ, hogy kit hívtok be a történetbe?
Van egy interdiszciplinális színházi gondolat, mindenféle művészeti területeket bevonunk. A színházi performansz és a vizuális művészetek felé tapogatózunk. A színházban nagyon fontos a kép és a kép minősége. Régi munkatársunk, a szlovák festő Sonja Bellerova és Lukács Máté dolgozik velünk idén, aki most tette le a mesteri diplomáját a MOME fotó szakán.
A Kompánia álomképeket rak fel a színpadra, és a nézőtől függ, hogy mire rezonál ebből és hogyan. Mindig nagyon fontos volt nekünk a mozgás, a zene, az élőzene, a színházi zene és a szabadzenei kísérletezés. Annak megfelelően választjuk az alkotókat, ahogyan ezek a darabba bekerülnek.
Mit tanácsolnál a közönségnek arra, hogy könnyen befogadja a színházatokat?
A nyitottság nagyon fontos, szóval a színházról alkotott prekoncepciókat érdemes elengedni. Ha nem a klasszikus, dramatikus alapon nyugvó színházat keresi, akkor érdemes erre tapogatózni. Nem vagyunk szövegcentrikusak, úgyhogy annak is érdemes megnézni, aki nem beszéli a magyar nyelvet, mert sok mindent megtudhat belőle rólunk. Persze rengeteget olvasunk és írunk a felkészülés közben, meg foglalkozunk szöveggel is a próbák során, de nem a szövegen, hanem a képeken és az érzéseken keresztül működtetjük az előadást. A vizuális területről érkező nézőknek lehet még nagyon érdekes ez a parateátrális előadás.
Lehet-e még látni a darabot Zsámbék után?
Szeretnénk játszani az Artus-ban, az új befogadó helyünkön és velük együtt csinálunk esetleg még egy száműzetésről szóló Kérész Műveket is. Sőt egy újabb részt is tervezek, ami kifejezetten a háborús tematikával foglalkozna majd. Szívesen visszük a darabot a Back to Babylon projekten keresztül szerzett kapcsolatainkhoz is. A Penelopé retrospektívet érdemes lenne egy olyan közösségi projektbe is beletenni, ami a nők helyzetével foglalkozik.