- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
Jelena Ivanovna Popova, egy földbirtokos özvegye: | Szűcs Nelli |
Gregorij Sztyepanovics Szmirnov, földbirtokos: | Varga József |
Luka, Popova öreg lakáj: | Trill Zsolt |
Rendező: | Vidnyánszky Attila |
Díszlettervező: | Balla Ildikó |
Jelmeztervező: | Balla Ildikó |
Fordító: | Sík Endre |
Bemutató: | 1997. 11. 12. |
A medve című komédiában Popova Jelena Ivanovna (Szűcs Nelli) gyászoló özvegyként elzárkózik a világ elől, mígnem egy régi adósság ügyén ellátogat hozzá Szmirnov GrigorijSztyepanovics (Varga József). Az adós és a hitelező vitája a színpadon egyre inkább a nő és férfi klasszikus párharcává, végül szerelmes szenvedéllyé alakul át. A Trill Zsolt által megformált lakáj, Luka karaktere pedig a humor megbízható forrása.
A Medve a szövegmaszkok, a viselkedés és a bensőben lejátszódó folyamatok, illetve a tények ellentétére épül. A bezárkózott özvegyet alakító Szűcs Nelli - aki egyébként is elsőként nyerné el a legtermészetesebb magyar színésznőnek járó díjat - kikacsintás nélkül, oly finoman - bájosan formálja meg a már-már éhező, fiatal özvegyet, hogy mialatt mindenki tudja, sóhajtása, gyásza, egész imázsa hamis, mégis meglepő, amikor a nőiesen bizonytalan, majd sértetten hideg naiva amazonként "teríti le a medvét".
A pálmát mindhárom jelenetben Trill Zsolt viszi el. A huszonéveit taposó ifjú A medvében vénséges lakájt alakít. Lukát, az apa - pótló öreg cselédet egy bölcs bohóc és Firsz színeiből keveri ki. A színháztörténet legjobb színházi clownjaihoz hasonlítható színész jutalomjátéka.
„Öten játsszák el Csehov három jelenetét, amelyet szó szerint „keretbe foglalnak”, ugyanis a bemutatkozás – mint családi arcképcsarnok – egy képkeretben történik. Valóban az archetípusok famíliájával találkozunk, amely a mimusjátékokkal, vásári komédiákkal, a commedia dell’artéval, a cirkusz világával áll rokonságban. Ide tartoznak Csehov bohózatai. E műfajok előadásmódja a lehető legkomolyabb, tulajdonképpen a „lélektani realizmus” metódusa, és éppen ezáltal válnak a befejezések csattanóvá, váratlan poénokká.”
Darvay Nagy Adrienne: Criticai Lapok. 1998. 6. szám (június)