Az 1820-as években Lipcsében nagy port kavart az a bűnügyi eset, amelyben egy fiatalember, Johann Christian Woyzeck, féltékenységi felindulásból brutálisan meggyilkolta barátnőjét. Az ügy sajtóvisszhangja és a nyilvánosságra hozott rendőrségi dokumentáció ihlette Georg Büchner harmadik és egyben utolsó darabját, a Woyzecket, amely azonban – a szerző 23 évesen bekövetkezett halála miatt – befejezetlenül, töredékes formában maradt az utókorra.

Az előadás az esetet rögzítő jegyzőkönyvek és Büchner drámájának egyik nagy kérdését gondolja tovább: vajon a gyilkos beszámítható állapotban volt-e a tette elkövetésének idején? Meddig érdemes feszíteni az ember tűrőképességét? Meddig képes elviselni a nyomást, amit a felettese, a környezete, a szerelem (és féltékenység), a hitében való megingás gyakorol rá? Kit terhel a felelősség a tragédiáért, amit a nyomás alatt összeroppant ember követ el? Megtörténhet, hogy éppen ő maga a tragikus főszereplő?

A germán nyerseségen túl, a szöveg rendkívüli költőiségét Albu István rendezésében a német indusztriális metal zene ellepontozza, vagy éppen erősíti fel, a Harag György Társulat színészzenekarának áthangszerelésében és előadásában.