- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
![]() |
Marjai Virág szemmel láthatóan mélyen átéli a szerepet. Amikor egy színész a szemével, a pillantásával tud érzelmi változásokat közvetíteni, az olyan fokú átitatottságot jelez a karakter lelkületével, amit nem lehet tanulni. Vannak pillanatok és fordulatok a darabban, amikor nézőként azt érezzük, hogy most állunk fel a székünkről és hosszan átöleljük Őt.
Méltó partnere a darabban Hajdu Steve, akit nagyon jó volt látni színpadon. A szerepe szerinti férfi lelke is túl lehet már jó néhány csalódáson. Önmagában az, hogy vakrandira adja a fejét, már jelzi, hogy ez talán egy utolsó alkalom, amikor még képes volt összeszedni a bátorságát és megmaradt önbecsülését, hátha egy csoda folytán most sikerülni fog. Maureen-nal való ismerkedésük lassan és óvatosan, tényleg centiről centire halad, és a dinamikája inkább az egyet előre – kettőt hátra ütemét követi. Persze minél jobban közelednek egymáshoz, annál nagyobb a tét, így válnak egyre sebezhetőbbé.
A teljes írás eléréséhez kattintson IDE >>>