Vétek lenne Jon Lonoff Centiről centire című darabját (amelyet Dávid Judit fordításában láthattunk) olyan egyszerű üzenetekre egyszerűsíteni, mint hogy higgyük el magunkról, elég jók és szerethetők vagyunk, nem kell folyamatosan ostorozni vagy még tökéletesebbre csiszolni magunkat, hátha úgy majd jobban elfogadnak. Merjük továbbá vállalni és megosztani a sérüléseinket, a szégyenünket, a sebezhetőségünket – persze csak az arra méltó baráttal, társsal, családtaggal, de velük mindenképp.

Szóval nem árt ezeket a – ma már szerencsére sokszor hallott – tanácsokat sem újra és újra tudatosítani, ám ez esetben inkább azt hangsúlyoznánk, hogy fergeteges vígjátékról van szó kedves sztorival, sok-sok poénnal, fordulattal, vicces és szerethető karakterekkel, komikus helyzetekkel.

Marjai Virág Maureenja szúrós megjegyzések, Dobó Kata Sheilája hisztérikus kitörések mögé rejti a sebezhetőségét, amellett, hogy mind a kettő jó fej és gyönyörű. Bár két különböző karakterű nőről van szó, vérbeli komikákat látunk a színpadon, akik tökéletes ritmusban dobják fel és ütik le a poénokat (...)

A teljes írás eléréséhez kattintson IDE >>>